ELSŐÁLDOZÁS – Ez a nap különösen is fontos, különösen is ünnepi, hiszen 15 gyermek lett elsőáldozó a mai alkalommal. Rendhagyó módon tudtunk készülni, erre az alkalomra a korona vírus miatt és talán nehezebb is volt a gyerekeknek és a szülőknek eljutni, mint általában, amikor normális menetrendben tudunk készülni. De azt gondolom a lényeget nem érintette a vírus helyzet sem és nem érintheti semmi az ember életében. Sok mindenre van gondunk, sok mindent csinálunk az életünkben, de amikor a lényeges dolgokra helyezzük a hangsúlyt, az életnek az igazán fontos pillanatait kell az embernek nevén nevezni, alig-alig találunk valamit. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy egyszer üres kézzel távozunk, de nem üres szívvel. Szívünknek a bőségét maga az Úr nekünk adja ajándékba, leginkább akkor amikor vele találkozunk a szentáldozásba. Mi görögkatolikusok hisszük, hogy Jézus Krisztus a kenyér és a borszínében saját magát adja azoknak, akik részesülnek benne. Isteni titok ez, nem tudjuk ésszel, gondolattal megfejteni, hogy ez hogyan történhet. Hittel fogadjuk el azt, hogy abból a darab kenyérből és borból, amit a gyerekek most először és remélhetőleg nem utoljára vesznek magukhoz, magát Jézus Krisztust veszik, és hisszük azt, hogy Jézus Krisztus állandóan és folyamatosan jelen van az átváltoztatott kenyérben és borban. Nem csak a vétel pillanatában nem csak az ember szívében az adott pillanatban, hanem állandóan jelen van Jézus teste a kenyér és Jézus vére a bor színe alatt. Hallottuk az Evangéliumból, hogy a tanítványok oda súgják Jézusnak, hogy egésznap hallgat téged a tömeg, jól elfáradt és enni kellene nekik, hagy menjenek be a városba, hogy ott szerezzenek maguknak ennivalót. Jézus válasza ne menjenek sehova, ti adjatok nekik enni. Ez fölszólítás, nekünk az egyháznak, mint Krisztus testének, felszólítás, ti adjatok nekik enni. Az egyház dolga ma is 2000 év óta, hogy Jézus szavát követve enni adjon. Nem a fizikai kenyérről az e világi kenyérről szól, az étel. Ti adjatok nekik enni Jézus megbízza az apostolokat, azzal amit akkor ők még nem is tudnak, majd nagy csütörtökön újra megismétlődik az, hogy ezt tegyétek az én emlékezetemre. Az egyház, amikor ma Krisztus testét és vérét adja, Krisztusi parancsnak engedelmeskedik. A kitüntető Isteni szeretet, hogy adhatjuk Krisztust ma is a gyermekeknek is és a felnőtteknek is. A város a világ ma is kínál ennivalót, kínál fogyasztani valót az ember számára. Teljesen ismert mindenki számára, hogy fogyasztói társadalomnak nevezik a XX. XXI. század emberét, mert fogyaszt, mert mindent fel él, már az unokájáét is elveszi és föléli. És mit kínál a város? – vajon tudja- e azt adni amire az ember igazán vágyik? – ami a lelke valódi éhségét csillapítja, a lelke valódi szomját oltja. Sok esetben csak a felszint adja. Krisztus mikor azt mondja a tanítványoknak, hogy ti adjatok neki enni, akkor ő a lényeges valódi eledelt adja nem kell elmenni a városba, nem máshol kell keresni a léleknek a nyugalmát, a valódit a tartalmasat, az örökéletre szólót, hanem magánál Jézus Krisztusnál. Szülők most elsősorban hozzátok szólnék: köszönjük, hogy eljuttattátok idáig a gyerekeiteket, legyen hála az Úr Istennek, nem csak a testükről gondoskodtok, hogy legyen ruhájuk, hogy legyen mit enniük, hogy kényelmes élet vegye körül őket. Köszönjük, hogy a lelkükre is gondoltok, ekkor a legfontosabbra gondoltok, de nem hiszem, hogy meg lehet állni. Nem hiszem, hogy elég az elsőáldozás az elsőáldozásból ne leáldozás legyen, ez elsősorban a ti felelőségetek. Szülők Isten előtti felelősége, hogy a gyerek, hogy fejlődik, hogy halad tovább a lélek útján. Látunk sokszor gyermeki hitben megállt felnőtteket, mert nem kapták meg a pótlást a bíztatást, nem tették még utána azt, amit a szülőnek kellett volna oda tenni egy ideig. Ez a felszólítás, ez a kötelesség azonban nem a parancsnak a kötelessége, hanem a gyermekemnek a legnagyobb jót akarom megadni, a teljességet akarom. Nem elégedhetek meg azzal, hogy jól van gyermekem letudtuk végre és visszaállhatunk a régi normális életre. Vissza lehet állni, de valamit elmulasztunk, valamivel megrövidítjük a saját gyermekünket. Melyik szülő akarná ezt tenni. A lustaságom, a kényelmem a száz más program, az opciók, amelyek közül csak egy legyen, hanem ennek legyen súlya, legyen hangsúlyos az életetekben ti szülők figyeljetek gyermekeitekre! És ti gyerekek, akik most részesültök a szentáldozásban, mit kívánhatnék nektek mást, mint azt, hogy ez ne csak egy szép ünnepi alkalom legyen amikor én vagyok a főszereplő, hanem egy folyamatnak a kezdete, melyben fejlődik az ember, amely elmélyül, amely Krisztus jobb megismerésére irányul, amely az életeteket szebbé jobbá teszi, már most gyerek korban is és majd felnőtt korban is. Legyen áldás a szülőkön, akik eljuttatták a gyermekeket idáig, legyen áldottak a hitoktatóink, akiknek a munkájából érett meg ez a mai nap. Legyenek áldottak a gyermekeink és bővelkedjenek, gazdagodjanak hitben, reményben, Isten és ember szeretetében. Ámen

László atya prédikóciója